A láthatatlan lassulás: Amikor a fejlesztés motorja elcsendesedik.
Amikor egy szervezetben a változásról, lean transzformációról vagy HR-stratégiáról beszélünk, hajlamosak vagyunk úgy gondolni a folyamatokra, mint egy precízen megtervezett gépezetre. De mi történik akkor, ha a gépezetet hajtó motor – maga a vezető, a projektmenedzser vagy a Lean szakember – lassan, szinte észrevétlenül elkezd veszíteni a fordulatszámból?
A szeptemberi, szezonnyitó Lean Coffee –n pontosan ezt a kérdést jártuk körbe. Nem definíciókat kerestünk, hanem azt a kőkemény valóságot, amit ma a szervezetek a bőrükön éreznek. Mert a kiégés nem divatos hívószó, újkeletű HR-es „rizsa”, és nem is a „mai generáció puhasága”. A WHO által is elismert, krónikus munkahelyi stresszből fakadó szindróma olyannyira valóságos, hogy a kutatások szerint (STADA) a magyar munkavállalók 76%-át érinti valamilyen formában.
A burnout mechanizmus tartós nyomás alatt fizikailag is átkapcsolja az agyat egy beszűkült, túlélő üzemmódba.
A legnagyobb paradoxon, hogy ez a folyamat pont a legértékesebb, leginkább elkötelezett embereinket veszélyezteti, akik a mindent megoldani akaró idealizmusból a valóság kijózanító hidegzuhanya után egyenesen a fásult apátia felé sodródnak. Ekkor jelenik meg a szervezetben a presenteeism, amikor a vezető fizikailag ugyan bent ül a meetingen, de a kreativitása és a belső motorja már rég leállt.
Az egyórás, bemelegítő találkozónk arra tökéletesen elég volt, hogy „felkapcsoljuk a lámpát”, szembesüljünk a számokkal, és a következményekkel.
A valódi prevencióra és a rendszerszintű megoldások kidolgozására azonban a szűk időkeret miatt most kevesebb idő maradt.
A történetet itt nem hagyjuk abba.
A közös munka folytatásaként gyakorlati facilitált workshopokkal, vezetői és szervezeti érzékenyítéssel, team coachinggal és személyre szabott egyéni coachinggal számíthattok ránk.
Tegyünk róla közösen, hogy a belső motorok hosszú távon és fenntarthatóan tartsák mozgásban a szervezetet!
Tegyünk róla közösen, hogy a belső motorok hosszú távon és fenntarthatóan vigyék előre a szervezetet!
Az estét a megszokott Lean Coffee struktúrájú beszélgetéssel zártuk. Elsőként a felvezető előadás témáját vittük tovább, a „vajon fenntartható-e a szuperhős állapot és ha igen, hogyan?” kérdés sokakat érdekelt. Minden intenzív alkotó munka után jelentkezhet a kiégés állapota, hiszen ahogy az előadásában is elhangzott, csak az tud kiégni, aki előtte égett! Tehát egy egy ilyen időszak után érdemes hagyni időt magunknak a regenerálódásra, mielőtt újabb intenzív munkába kezdünk. Több módszer is van arra, hogy elkerüljük ezt az állapotot, mint pl. a zsilipelés módszere ami a tudatos határhúzást jelenti munka és magánélet között.
Második témánk a hallucináción alapuló döntéshozatal volt. Amikor a vezető nem a tények, adatok alapján viszi előre a szervezetet, hanem a megérzései vagy feltételezései szerint. Ennek buktatói, hátrányai nagyon veszélyesek lehetnek.
Következő témánkban a karakuri kaizen fogalmáról, megvalósításáról beszélgettünk, amikor egy problémát mechanikus, egyszerű eszközökkel, elektronika vagy automatizálás nélkül oldunk meg. Egy ilyen megoldással a sokszor jelentős megtakarításon túl, hatékonyabbá tehetjük folyamatainkat.
Végső témaként ismét az emberi oldallal foglalkoztunk, a megfelelés kényszert jártuk körül. Sok ilyen ember lehet a szervezetben, és vezetőként különösen fontos, hogy foglalkozzunk velük, akár azért, mert a kiégés náluk nagyon esélyes, akár azért, hogy motíválni tudjuk őket hosszútávon. Azt kell megvizsgálni náluk, hogy miért érzi csak úgy értékes munkatársnak magát, ha folyamatosan teljesít és igent mond.
Hudák Enikő, Leannovation