Michael Ballé, Nicolas Chartier, Pascale Coignet, Sandrine Olivencia, Darly Powell, Eivind Reke
Találkozás a könyvvel…
A közösségi médiában már két éve feltűnt a Lean Sensei című könyv Michael Ballé-tól és csapatától. Fel is vettem az olvasós listámra, mert mindig is érdekelt, hogy mitől is senseiek a senseiek és mi az ő szerepük. Tavaly a LEI Hungary lefordította és kiadta, így már nem volt mentség, el kellett olvasni :).
Kinek ajánlom?
Azoknak ajánlom, akik meg akarják érteni a senseiek szerepét és hogy mit, miért csinálnak, milyen gondolkodásuk van. Mert valljuk meg néha nem igazán értjük viselkedésüket. Ez a könyv azoknak ad megerősítést, akik már rájöttek, hogy a lean nem egy termelési, hanem egy oktatási rendszer és az emberek folyamatos fejlesztéséről szól.
Mit tartalmaz a könyv?
A japán senseiek megmosolyogják, hogy a nyugati világ a harcművészetekből átvett kifejezésekkel illetik őket. Náluk ez nem szokás. A sensei nem tanár, nem mentor, nem coach, nem tanácsadó, de nem is guru… A sensei nem titulus, amelyet meg lehet szerezni. Mások adják tiszteletük jeléül, akik tanulni akarnak tőlük, mert felismerték kiválóságukat. A senseienek nem kell tudnia a választ, de tudnia kell, hová nézzen és magát a rendszert is nagyon jól kell látnia. Ott kell ajtókat keresnie, ahol mi falakat látunk.
A sensei közvetlen hozzájárulása az értékteremtéshez abban rejlik, hogy megmutatja a kapcsolatot a teljesítés és a felfedezés között.
Kedvenc idézet:
„A tapasztalt senseiek a megmondhatói, hogy a TPS-t képtelenség tudni, TPS-t csak tanulni lehet. Minél többet gyakoroljuk, annál inkább rendszerként látjuk és megértjük, hogyan kapcsolódnak egymáshoz a különféle elvek.”
Pető Sándor, Leannovation