Carol S. Dweck
Találkozás a könyvvel…
A Quality Fresh!-Könyvtársarok program első témájaként Tar Judit ajánlására került látókörömbe a könyv. A webinárra való készülés hetei alatt folyamatosan olvasva, de egyes részeknél bizony pihenőt tartva dolgoztam a könyvvel…merthogy minden fejezete elgondolkodtató, alapviselkedésünket megkérdőjelező, ugyanakkor tudatosító történeteken keresztül vezet az úton. Egy olyan úton, mely mindenkinek lehet sajátja.
Kinek ajánljuk?
Mindenkinek. Legyél vezető, szülő, sportoló, diák vagy fizikai tevékenységet végző munkatárs – ha az életedben fontos a siker, a fejlődés, akkor vedd kezedbe!
Mit tudsz meg belőle?
A legvelősebb üzenete: “Mindenki képes fejlődni”
Ezt állítja ugyanis a szerző, Carol Dweck a Stanford professzora, aki életének jelentős részét töltötte annak kutatásával, hogy miért lesz valaki sikeres, míg más nem. Tanulmányai azt bizonyítják, hogy minden attól függ, miképpen látjuk és éljük meg az életünket. Minden viselkedés mögött kétféle szemlélet figyelhető meg: a fejlődési és rögzült szemléletmód mintái. Aki rögzülten közelít, az fél az új dolgoktól, elbizonytalanítják az akadályok, nem tanul a hibákból, mások sikereire irigykedik. A fejlődő szemlélettel élők viszont szeretik a kihívásokat, mert általuk fejlődhetnek, új dolgokban tesztelhetik magukat, tanulnak a kudarcokból, fejlődnek a kritikáktól, mások sikerei tovább inspirálják őket. Te melyik oldalon vagy az egyes helyzetekben? Ezt nagyban meghatározhatja például, hogy felnőtté válásod során milyen visszajelzéseket kaptál a környezetedtől…bárhogy is legyen, a jó hír az, hogy bármikor képesek vagyunk a szemléletváltásra, hiszen képesek vagyunk fejlődni!
Kedvenc idézet
“A teljesítményt nem lehet egyetlen értékelés alapján megítélni. Nem határozható meg egy egyenes, ha mindössze egyetlen pont adott, és nincs meg a kiinduló érték.”
“Ginott idézte fel a tizennégy éves Philip történetét, aki éppen az apjával együtt dolgozott valamin, és véletlenül kiborította a földre a szegekkel teli dobozt.
Bűnbánóan nézett az apjára, és azt mondta neki:
– Jaj, de béna vagyok!
– De nem ezt mondjuk, amikor kiborítjuk a szögeket.
– Akkor mit?
– Azt, hogy kiborítottam a szögeket és összeszedem őket.
– Csak ennyit?
– Csak ennyit.
– Kösz, apa!”
Váthy Edit, Leannovation