Vérre menő küzdelem – avagy rejtélyes Debrecen Lean Coffee est

A minőségszakemberekről – így rólam is – az az általános nézet, hogy ők azok, akik a szabványokba foglalt minőségjellemzőket felsoroló csekklistájukba mereven kapaszkodva legyártják a valós folyamatokkal köszönő viszonyban sem lévő munkautasításokat, amiket morózusan őriznek. Vagy amikor minőségi problémák adódnak, ők azok, akik azzal állnak elő: „én jó előre megmondtam, az auditon is feltártam”.

Ha egy vezetői beszámolót, vagy egy stratégiát kell előkészíteni, akkor mindig lesz egy minőségirányító ember a szervezetben, akinek az asztalára hajítható a feladat ezzel a felszólítással: „holnapra kérem a teljes kép felrajzolását, de a riport már tegnapra is el van késve”.

Mi van akkor, ha fellázad a „belsőember” a minőségszakemberben? Nyit egy nagyot, átalakítja a saját megközelítéseit, dolgozik magán ezerrel és elkezdi bevetni a lean, a coaching, a szervezetpszichológiai, a humánökológiai és mindenféle, a jövőbeli változások hatásaira, kockázataira is fókuszáló minőségtudományban javasolt eszközöket?

Nos, ekkor van az a helyzet, ami nem különb egy rejtélyes gyilkosság sztorijától:

– El kéne távolítani az útból az összeesküvőket?

– Meg kéne ölni az ártó szemléleteket?

– El kéne távolítani a haszontalon eszközöket?

– Meg kéne tisztítani a terepet?

– Vagy esetleg jobb lenne lelépni?

2021. november 18-án este egy ilyen vérre menő küzdelembe vitte a Debrecen Lean Coffee résztvevőit Tar Judit, a debreceni Lean Coffee házigazdája. Az est első részében a korábbi szavazással eldőlt minőségtechnikákat, lean módszereket tekintették át egy speciális nézőponton keresztül: a résztvevőknek a saját életükből kellett egy-egy példán keresztül bemutatni mire jó, mire nem jó az adott módszer vagy megközelítés. Tar Judit facilitálásával minden megközelítéshez hozzá társítottak a coachning szemléletű vezetés, a szervezetfejlesztés, változásmenedzselés területén ismert módszerrel megközelítéssel.

Ezt a blokkot egy lean-mindfulness gyakorlattal zárták. Egy elakadást, egy fölösleges, mentális vesződést okozó dolog elengedése a kaizen filozófia segítségével: mi az ami nem szolgál, ami fölösleges, ami nélkül is kerek vagyok?

Már éppen kitisztulni látszódtak a belső gondolatok, amikor egy váratlan fordulat következett be az este menetében. Egy gyilkossági esemény kellős közepébe kerültek a résztvevők.

Tar Judit a korábbi szavazásban versengő lean és minőségtechnikák hívókérdéseivel csalfa módon teljesen összekuszálta a szálakat, így a rejtés gyilkosság láncolatát és megoldását a rendelkezésre álló időben nem tudta felvázolni a csapat. A tapasztalatok kiértékelését követően a PDCA ciklust egy PDSA körré transzformálva újraindították. Ekkor került bevetésre a szavazás dobogósa „Józan paraszti ész – 5S – Kaizen”. 3 percet kaptak a megoldásra.

De hová lett a gyilkos? Élve megúszták-e a résztvevők az estét? Ez a decemberi Lean Coffee esten fog kiderülni!”